Belépünk egy másabb folyosóra. Ez már nem olyan, mint az aranyfolyosó. Nincs csillogás. Nincs linóleum, a falakat sem borítja semmi. A mennyezet alacsony, a plafonon is csövek futnak.
Haladsz, amerre a többiek. Előre, és le néhány lépcsőfokon, egy forgókapun át, majd egy kis helyiségen keresztül egy újabb, hosszú folyosóra érsz. Nem tudod, mi vár rád. Nem tudod, mit találsz a következő ajtón túl, de látod a pusztulást.
A küszöb után, egy ládában valami folyadék van, felette rongy. Átléped. Biztos, ami biztos. Körülötted vibrálni kezd a levegő, és úgy érzed, most sétálsz ki a komfortzónádból. Ám az erőműbejárás monoton ritmusa tovább visz téged.
Furcsa berendezések vesznek körül. Amiket a hétköznapi ember nem ismer. Hallod, hogy visít a doziméter. Jelzi, hogy a hely, ahova épp belépni készülsz, nem felejtette el az eltelt éveket.
Átlépsz egy újabb küszöbön, és meglátod a négyes blokk hámló burkolatú műszerfalát, a vezérlőpanelt, és a kapcsológombok üresen tátongó helyét.
A rothadó múltat.
Tekinteted rátapad a vezérlőpultra, és fel sem tűnik, hogy a padlón víztócsa áll. Csak akkor veszed észre, mikor már beleléptél. Érzed, ahogy a védősisakból kilógó hajszálaidat mozgatja az ionizált levegő.
Kesztyűbe zárt ujjad a kamera gombján, de te fagyottan állsz. Nem vagy képes arra koncentrálni, hogy profin fogd, hogy tökéletes felvételt készíts. Csak a könyörtelen elmúlást látod.
Halálfélelem fog el, és bezártság. Úgy érzed, ki kell jutnod innen, mert odakint százszor jobb. De a hely szelleme nem hagy menni.
Gyorsan magadhoz térsz. Tompán hallod, ahogy az idegenvezető a tényekről mesél.
Összpontosítasz, hátha elcsípsz néhány, fontos információt. Toptunovra és Akimovra gondolsz, és azokra, akik ott dolgoztak azon az estén. Meg azokra, akik még most is a múlt szennyét takarítják a Zónában.
Hevesen ver a szíved. Hideg van a félig lefalazott vezérlőben, de te mégis úgy érzed, megfulladsz. És valami azóta is birizgálja a hajad.
Ránézel az üres lyukakra, keresed az AZ-5-ös kapcsoló helyét. Átfut az agyadon, hogy abban a lehetetlen helyzetben mekkora küzdelmet folytattak itt az emberek, megoldást keresve a borzalomra.
Elfordítod a fejed. Neked ez sok. Fáj. Nem akarod tudni, nem akarod elfogadni.
És megkönnyebbülsz, amikor el kell hagyni a termet. A vibrálást már nem érzed többé, de a veszteség tudata örökre benned marad. Ott hagyod egy részedet, és már csak Toptunovra, Akimovra és a gomb nélküli panelekre gondolsz…
Négyes Blokk 